Az intarzia, mint műalkotás, mindig egyedi. Tükrözi az alkotó gondolatvilágát, hangulatát. Amit avatatlanok nem igazán látnak a szép intarzia csodálása közben, hogy milyen komoly szellemi munka szükségeltetik egy-egy munkadarab megtervezéséhez, és magához a kivitelezéshez.

Pont úgy, mint bármely más tervezési feladatnál, ez a komoly szellemi munka, és a kialakított formavilág, vagy divatosan "design" komoly értéket képvisel, amit bizony nem véd semmi. Ahhoz, hogy egy kép, bútordarab, vagy forma ne válhasson könnyedén - és büntetlenül - a lusta szemfülesek, vagy a rosszindulatú tolvajok martalékává, bizony meg kell tenni a megfelelő lépéseket.

Ez nem olyan bonyolult, mint bárki gondolná, egyszerűen csak fel kell venni a Képző-, és Iparművészeti Lektorátussal a kapcsolatot, akik egyes darabokat, illetve egyszerre akár egész kiállításokat is elbírálnak. Ez a folyamat mondhatni meglehetősen egyszerű: egy internetről is letölthető adatlapon meg kell nevezni az alkotást, a technikai adatait fel kell tüntetni, illetve fényképet kell hozzá csatolni. A Lektorátus ezután a saját szemével meggyőződik a vizsgált tárgy minőségéről, és véleményezi azt - minőségében, müvészi értékében, is bizony még következetesség szempontjából is megnézi.

Ha egyediségében, és müvészi értékében méltónak találtatott arra az alkotás, hogy leltári számot kapjon, onnantól kezdve az alkotó lényegében törzskönyvezte, levédte a saját munkáját. Mivel a regisztrációs adatlapon fel lehet tüntetni azt is, hogy hány kópia készül a megnevezett tárgyból, így még nagyobb a mozgástér a művészek számára.

Ha valaki érdeklődik a pontos részletek iránt, akkor keresse fel a www.lektoratus.hu oldalt.