Kránitzné Rikker Ildikó munkáit ismerve az ember minimum egy tisztességes munkában megõszült matrónát várna, a szobába belépõ, kedves, fiatal hölgy azonban mosolyogva zúzza porrá már kézfogás közben ezen elvárásainkat. Ildikó fiatal, agilis, és roppant közvetlen. Nagyon könnyû vele szóba elegyedni, hamar megtudom azt is, hogy õ képesített intarziakészítõ: még olyan szerencsés volt, hogy a mára már megszûnt Kaesz Gyula faipari szakiskola intarziakészítõ szakán koptathatta az iskolapadot. Ott szerezte meg az alapokat, majd tovább képezte magát képesített bútorasztalosnak, valamint lakberendezõnek is. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy jól rajzol és ért a pénzügy és számvitelhez is, a régi mesterek mintájára igazi iparos polihisztornak nevezhetnénk ezt az ifjú családanyát.
Mibõl lesz a cserebogár, azaz mindig is intarziakészítõ akart lenni?
Az érettségi után pár évig titkárnõként dolgoztam, majd rájöttem, hogy ez nem az én világom.
A lakberendezõi iskola elvégzése után saját vállalkozást alapítottam. E mellett az intarziakészítést sajátítottam el  reggel 7-tõl du. 2-ig a tanmûhelyben. 2006. januárjában Kft-t alakítottunk férjemmel, ami lakberendezéssel, intarziadíszítéssel, üvegfestéssel foglalkozik. Azóta látom, mennyi kihívást, mennyi lehetõséget rejt ez a szakma, ott sem tudnám hagyni.
Mi vitte erre a pályára?
Édesapám asztalos, ezért akarva-akaratlanul is mindig kapcsolatba kerültem a fával. A lakberendezõi suli elvégzése után az irodai munka mellett rájöttem, hogy ez az utam. Háromszor próbáltam bejutni az Iparmûvészeti egyetemre, de látva a rendszer mûködését úgy döntöttem szélmalomharcot nem folytatok. Úgy éreztem, a tehetség megvan bennem, ezért nem adtam fel. A régi korok stílusaihoz mindig is vonzódtam. Édesapám vitt el a Kaesz Gyula faipari iskolába, hogy nézzem meg, mi is ez az intarzia. Amint megláttam ottmaradtam. Máig nem tudok elszakadni tõle.
Mik azok a nehézségek, amire egy intarziakészítõnek fel kell készülnie?
Szakmai egyedüllét, megmérettetés hiánya, megbecsülés hiánya. Mi intarziások magányosan alkotunk, sokszor egymásról sem tudva, képzésnek és információnak erõsen híján. Pedig sok ember foglalkozik intarziakészítéssel a népi faragóktól az intarziázást hobbi szinten ûzõ, mûvészi vénával megáldott orvosokig.
Mely munkáira a legbüszkébb?
A Betlehemi Jászol c. képem beválogatásra került a 100 Nemzetközi jászol kiállításra Rómában .
Szakmai kivitelezés szempontjából a Nõ gyümölcsöstállal c. kép rózsafa alapba lett bevágva, aprólékosan kidolgozva. A képeim közül ez a kedvencem! A lakberendezési és intarziakészítési képességeimet együtt alkalmazhattam a Gróf Széchenyi rendezvényhajó készítésekor, ez 2 éves munkafolyamatot igényelt. Például csak a saját tervezésû bordûrbõl több, mint 200 folyómétert készítettem oda.
Ön nagyszerû képeket is készít, miért a bútordíszítést és készítést szereti jobban?
A mûvészetek mindig is vonzottak, de leginkább a bútortervezés, díszítés érdekelt. Ezt nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Az intarzia mindig is bútordíszítési technika volt, késõbbiekben alakult ki a táblakép készítés. Vonz az, hogy nem csak a bútor formáját találom ki, hanem a hozzá illõ díszítést is. Ez nem csak a régi stílusú bútorokra jellemzõ, hanem a mai divatos minimál stílust is fel lehet dobni egy kis intarziával.
Ön meg is tervezi a bútorokat, és a mintát is egyedül készíti el. Hogyan jellemezné a saját stílusát?
Szerintem minden mûvész munkájából megállapítható, hogy nõ vagy férfi készítette. Ez jellemzõ az én munkáimra is. Szeretem a finom, kidolgozott, részlet gazdag motívumokat.
Elõszeretettel alkalmazom a növényi motívumokat. Színhasználatom is ezt közvetíti (világos  - pasztell színárnyalatok,  (pl. szemesjávor, kõris, cseresznye, mahagóni).
Ön családanya, komoly megrendeléseket teljesítõ vállalkozó, és mégis van ideje a szervezési feladatokra. Mi a titka?
A családom támogatása nélkül nem megy. Most már a gyermekeim is abba a korba értek, hogy nem igénylik a napi 24 órás szolgálatot, így marad annyi idõm, hogy ellássam a vállalt feladatokat is. De így sem egyszerû! Van egy kedvenc mondásom: Ami nem öl meg az erõsebbé tesz! A három gyerekkel való munka rengeteg jó dolgot hozott az életembe, pl. a szervezési késségem is itt teljesedett ki. Rengeteg tapasztalatot adott melyeket a vállalkozásban is tudok kamatoztatni.
Idén márciusban megalakult az Intarziakészítõk Országos Egyesülete. A szervezés oroszlánrésze Önre hárult. Kik segítették a munkáját?
Akit kiemelnék az Vágóné Alice, aki egy furnérokat forgalmazó cégnél dolgozik. Õ sokat segített a toborzásban, mivel elég sok intarziás jár hozzájuk alapanyagért.
Mi adta az ötletet a szervezet létrehozásához?
Ez egy összefüggõ folyamat eredménye volt. Mindig falakba ütköztem, leginkább abba , hogy sokan nem is tudják mi is az az intarzia. Sokáig úgy éreztem, hogy szélmalomharcot vívok egyedül a szakmámért. Egy pályázat kapcsán a rádióban voltam interjún, ami után a szakmából páran megkerestek és jó volt elbeszélgetni a gondokról, a szakmáról stb. Ekkor jött az ötlet, hogy talán együtt, összefogással visszaállíthatnánk a szakmánk ismertségét, megbecsülését. Szerencsére ebben partnereket találtam az egyesület alapítói között.
Mik az egyesület célkitûzései?
Érdekvédelem és érdekképviselet, a szakmai együttmûködés elõsegítése, valamint a tagok továbbképzése a magasabb színvonalú alkotómunka segítése végett. Ezen túl célként tûztük ki kiállítások-bemutatók szervezését, nemzetközi kapcsolatok építését is. Az egyesület Tájékoztató kiadványokat jelentet meg, melyek a piaci érvényesülést, a szakmai információk áramlását segítik elõ.
Az érdeklõdõk milyen csatornákon keresztül juthatnak el Önökhöz?
Tagjaink sorába örömmel várunk  mindenkit, aki az intarziakészítés iránt érdeklõdik vagy akik ilyen alkotó, kereskedelmi tevékenységet folytatnak. Kapcsolatot az info@intarziastudio.hu email-0címen keresztül vehetünk fel.

Az interjú teljes, nyomtatott formában meg fog jelenni az Intarzia Magazin szeptemberi számában. Ezt idén még ingyen megrendelhetik, ha regisztrálnak honlapunkon, illetve ha küldenek egy emailt a szerkesztoseg@intarzia.eu címre.