Mindenki karácsonyfája (elnézést kérek azoktól, akik nem ünneplik a karácsonyt) a nagyjából 115 fajból álló Pinus család tagja. A szakértõk még vitatkoznak, hogy 105 vagy 125 tagot számlál-e ez a csoport, de ezt hagyjuk rájuk, és reménykedjünk, hogy ez a legnagyobb bajuk.
Ez a szívós fa a máig tartó kainozoikum (jelentése: új élet) földtörténeti korszak egyik szülöttje, amely több, az idõk során elgyengült és kipusztult fafajta közül került ki gyõztesen, amikor képes volt megvetni lábát (törzsét) a homokos és sziklás vidékeken, a hideg és száraz idõjárásban.
Sûrû erdõkbe tömörülve fõleg az északi féltekén éldegél, de bizonyos fajtái az egyenlítõn átnyúlva megtelepedtek Szumátrában is, de az egyenlítõtõl délre mesterségesen telepített fenyõerdõket is találhatunk.
Legváltozatosabban Mexikóban és Kaliforniában fordulnak elõ. Új-Mexikóban az illegális bevándorlásnak köszönhetõen egyre népszerûbb a fenyõ termésébõl, a tobozból készített kávé – mexikói recept alapján.
Az ember nem mehet elég magasra vagy messze ahhoz, hogy ne lásson fenyõfákat – már ha valaki ilyen ideák alapján szeretne hegyet mászni –, merthogy fenyõvel a Himaláján és Délkelet-Ázsiában is találkozhatunk. Ne távolodjunk azonban el Európától ily lóhalálában. A toboz nélkülözhetetlen alapanyaga a pesto nevû szósznak Olaszországban. Elengedhetetlen összetevõje továbbá a Délnyugat-Franciaországban fellelhetõ saláták egy részének, illetve a Török Birodalomból származó baklava nevû mézes süteménynek.
Ha netalán ránk törne ínyenc énünk tobozmagért kiáltva, legyünk óvatosak. A hámozatlan mag -5 és +2 °C között hosszú idõre megõrzi frissességét, nagy melegben, illetve hámozott formában azonban hamar megromlik.
A nemzetközi kereskedelem egyik legsûrûbben elõforduló példánya a koreai fenyõ, pontosabban annak magva. A meghámozott tobozlevelekben található mag népszerû csemege, amely Koreából fõleg Kína felé irányul. Kínában is szüretelik a tobozt, ott azonban az alkalmazott módszer nem kedvez a fenyõállománynak (általában ágastul szakítják le a termést). Amerikában is akadnak azonban problémák. Az 1800-as évek ipari forradalmakor kiteljesedõ buzgalom arra késztette a derék dolgozókat, hogy a kihalás szélére lökdössék például a szurkos fenyõt, amelyet csak mostanában kezdenek rehabilitálni, és újra kereskedelmi forgalomba állítani. Ugyanebben az idõszakban irtottak ki több millió hektár egyéb fenyõt, hogy helyet biztosítsanak új legelõk számára. Bizonyos indián törzsek viszont kínosan ügyelnek a fenyõk épségére, és kizárólagos joguk van azok szüretelésére.

Ha szeretné a teljes cikket elolvasni sok más érdekes írás társaságában, akkor regisztráljon honlapunkon, és rendelje meg az Intarzia Magazint, hogy a júniusi szám egyenesen az Ön otthonába juthasson!