Padlóburkolás terén mindig amolyan mostohagyerek szerepét töltötte be a lépcsõ. Ha kellett, kelletlenül beburkolták fával, szõnyeggel, vagy éppen csúszásgátló PVC-vel. Akárhogyan építették, bárhová a lakásban, enteriõr szempontjából mindig egy kicsit a szükséges rossz szerepét töltötte be, aminek a külalakján a korlát anyagának és formájának változtatásával lehetett javítani.
Lassan hazánkban is teret hódít a könnyûszerkezetû csigalépcsõ. Ennek oka elsõsorban az, hogy kis helyet foglal, tökéletesen megfelel a galériákra, emeletre való feljutáshoz, emellett egy szép korláttal akár lakásunk éke lehet. A lépcsõfokok kialakításánál azonban még mindig a praktikus szempont a legfontosabb, pedig egy csigalépcsõ természetes vonalát kihasználva nagyszerû és változatos mintákat hozhatunk ki belõle.
Klasszikus csigalépcsõnél szinte adja magát a csigaház-szerû vonal, ahol egyszerûen csak az élõ héjhoz hasonló mintázatot kell adni a lépcsõfokoknak. Így az egész szoba felülnézetbõl teljesen más arculatot fog kapni. A mintázat kialakításához különféle anyagokat is használhatunk. A megfelelõen kivágott és ragasztott szõnyeg épp úgy megteszi, mint a természetes színû PVC, amihez egyezõ színû csúszásgátlókat is felszerelhetünk.
A messze legelegánsabb lépcsõfokokat azonban intarziából rakják ki. Mivel a különbözõ fafajok természetes színeivel variálva szinte az eredetivel megegyezõ csigahéj-hatást tudunk elérni, már csak azt kell kifundálni, hogyan õrizzük meg az intarziánk épségét. Bár a tömörfák felhasználásával készült intarziaparketta évtizedekig is tökéletesen mutatna, lépcsõburkolatnak nem igazán felel meg, mert a – különösen a széleknél jelentkezõ – erõs igénybevétel rossz fajlagos eloszlása idõ elõtt szétfeszítheti a mintát. A tartósságot többféleképpen növelhetjük, ennek egyik legjobb eszköze a megerõsített üveg, vagy mûanyag, illetve speciális polikarbonát.
A minta épségét megõrzõ mûanyagos „szél-védõ” megoldást leginkább könnyûszerkezetû lépcsõknél, illetve kovácsolt vasból készült felépítményeknél használják. Itt a tökéletesen átlátszó, ám lekerekített szélû mûanyagot a lépcsõ speciálisan kialakított szélébe illesztik be, hogy merev szerkezetével elnyelve a lépcsõre irányuló erõhatásokat, egyben tartsa az intarzia mintáját. Megfelelõ illesztésnél és ragasztásnál nem is látszik, hogy fától eltérõ anyag lett installálva, ugyanakkor a széleken csúszásgátló hatásával növeli a járásbiztonságot. A mûanyagba emellett hangulatvilágítást is el lehet helyezni, aminek a vezetékeit e lépcsõ szerkezetében könnyen el lehet vezetni.
Megerõsített üveggel vagy polikarbonáttal úgy tudjuk a lépcsõ extrém igénybevételétõl megóvni a lefektetett intarziaparkettát, ha egyszerûen betakarjuk egy védõréteggel. Ha megfelelõen rögzítettük, parkettánk csillogása hosszú évtizedekig fennmarad, az esztétikai élmény pedig utánozhatatlan lesz. Ha idõvel a szorgos lábak megkoptatnák a fedõ réteget, akkor a csiszolással és újralakkozással sem kell majd törõdnünk, elég, ha a borító réteget kicseréljük. Hátránya ennek a metódusnak, hogy az intarziát borító üvegbe vagy polikarbonátba csúszásgátló részeket kell belemarni, illetve ügyelni kell arra, hogy a ragasztása megfelelõ anyagok felhasználásával, nagy pontossággal történjen meg, különben pár év alatt a ragasztó és a faréteg elmozdulhatnak egymástól, a légréses lépcsõfok pedig könnyen „szuszogóvá” válhat, arról nem is beszélve, hogy az üveg belsõ felülete is kopik ezután, nem csak a külsõ.

A teljes cikket az Intarzia Magazin következõ számában olvashatják, amit megrendelhetnek, ha a honlapunkon regisztrálnak, illetve írnak egy levelet a szerkesztoseg@intarzia.eu címre.